Néhány GY.I.K

a családállítással kapcsolatban

A családfelállítást egy életen át tanuljuk, de az alapok szilárdak, és lehet rájuk építeni - azt hiszem, bármilyen korban. 

Amikor foglalkozunk ezzel a "műfajjal", akkor a Szeretet szó szinonímáiként fogunk ráismerni a tisztelet, kölcsönösség, rend fogalmakra. Várlak szeretettel ebben a csodálatos világban közös utazásokra segítőként, vagy témahozóként!

Andrea

CSALÁDÁLLÍTÁS ISMERTETŐ

Olyan finom ez a hűvös reggel! Jó ilyenkor kiülni a teraszra és összerendezni a forróság által szétzilált gondolataimat – a #családállításról #miazacsaládállítás. Olvassátok! Szeretettel küldöm.

Nos. Arra a kérdésre, hogy mi az a családállítás, igazából egy egész könyv megírásával lehetne válaszolni. Amely könyvet nem fogom nyilván most megírni, de nem is baj, mert most hirtelen úgysem olvasnád el. Még így is egy hosszúnak tűnhet eme írásom, ám, ha motivált vagy, hogy változtass a bajodon, esélyes, hogy végig fogod olvasni.

Vannak már jó könyvek a témában, amit mások írtak. Viszont szilárdan hiszem, vagy inkább már azt mondanám, hogy tudom, hogy a családállítás, mely maga is egy rendszer, az által, hogy valakik újra és újra írnak róla, más szavakkal, más nézőpontból meglátva összefüggéseket, állandóan gazdagodik, finomodik, kerekedik. És ez végül is mindannyiunk javára válik. Szívből remélem, hogy én is hozzá járulhatok ehhez a genezishez! Írásom legyen egy morfogenezis!

A legnagyobb tisztelettel Bert Hellinger úr felé

Mi a morfogenezis?

Amikor egy élet megfogan az anya testében, mind biológiailag, mind lelkileg el kezd teremtődni… a formája. Ezt lessük a korszerű technikák segítségével 9 hónapon keresztül: meg van-e a kezecskéje, lábacskája? Fiú lesz-e, vagy lányka? Ahogyan ez a kis embrió teste fejlődik, úgy fejlődik körülötte egy tudati "mező" is. Mely – bár szemmel nem látható -, megfigyelések alapján mégis tudjuk, hogy az egyénre jellemző "formát" ölt. Egy morfogenezis történik a tudatban – a test fejlődésével.

Ha nem ismerted eddig ezt a furcsa szót #morfogenezis, vagy nem érted, mit jelent… Nos, hát ez a szó forma teremtődést jelent. Itt most a sors formálódását követjük nyomon, mely a fogantatással ugyanúgy elkezd "formát ölteni", ahogyan az embrió halacska formája végül emberi formára fejleszti ki magát. Nem hal lesz, nem csirke, ember. Ugyanígy a személyes sors formálódása mindig hasonlít gyökereiben mások sorsához, de mindig tartalmaz új elemeket, és a végén személyessé és egyedivé válik.

Az emberi test fejlődése nem tart egy életen át, mert a változás először fejlődést, növekedést jelent, majd stagnál, és egy bizonyos életkor után pedig lassan el kezd amortizálódni – végül felbomlik. Az egyéni életúton szerzett tapasztalatok azonban nem feltétlenül ezt az utat járják be. Kétségívül egy lelki és testi mintakészlettel indul a sorsunk, melyet maradékok nélkül átveszünk, és aztán a magunk akaratával alakíthatjuk, formálhatjuk: hozzáteszünk, vagy megfaragjuk kissé. (Ahogyan bizonyos életkor után eldönthetjük szabadon, hogy mit kezdünk a testünkkel: fejlesztjük-e, vagy feléljük egyszerűen. ) Minden ember legbensőbb vágya, hogy élete útján lelkileg gazdagodjon, növekedjen, fejlődjön, majd élete végén teljessé válva távozhasson az élők sorából. Ebben a törekvésben a legfontosabb maga a szándék. A szándék fenntartása az igazi munka, az igazi megélés, hiszen az élet elmúlásával már nincs lehetőség további személyes megélésekre: például fenekestül kiélvezni a kiteljesedést. (Lásd még lejjebb: Hellinger filozófiája.) Ezt azért is fontos elmondanom, hogy tudd, hogyan gondolkozom én ezekről a kérdésekről. Mindaz, amit magunkért tettünk a lelki kiteljesedésünk érdekében, hatással lesz a kollektív tudatra, sőt, azonosítható lenyomatként, közös emlékezetként tárolódik. A tároló neve pedig itt #morfogenetikusmező.

Tehát, a fejlődés útján járva, minden egyes emberi lény, aki valaha testben élt, él, és élni fog, élete útjával, tapasztalásaival hozzájárul annak a hatalmas információ bázisnak a "feltöltéséhez", melyet közös "puffernek", vagy ismertebb nevén morfogenetikus mezőnek nevezünk. A morfogenetikus mező mindannyiunk közös tapasztalati forrása, egy komplex tudásbázis, melyben minden emberi tapasztalás benne van, és az érzelmek segítségével bármikor felidézhető. Ezt az emlékezetet használja a családfelállítás módszere.

Az emberi érzelmi intelligencia is ide tartozik. És mi (a segítők) a családállításban gyakran, sőt legtöbbször ezzel az érzelmi intelligencia készlettel dolgozunk.

Minden ember úgy gondolkozik a sorsáról, hogy az a sajátja. "Én vagyok az, az én sorsom, hogy a szüleim nem szeretettek, elhanyagoltak, nem értettek…stb." . Egy egyéni sorsmintát "birtokolnak". A szabad akarat segítségével ez a sorsminta formálható. Ha ilyen sors fejlődött a testeddel együtt az anyaméhben, ahol kifejlődtél, akkor ezzel a szabad akarat segítségével több dolgot is tehetsz.

Emberöltőkön keresztül az emberek nem voltak ebben különösebben tudatosak. Illetve úgy mondanám, hogy a tömegekből csak kevesen voltak tudatában annak, hogy az örökölt sors "átformálható". Az emberek többsége még a XXI. században is úgy működik, hogy "én is kaptam, tovább adom" – változtatás nélkül. Szóval ez a leggyakoribb működési módunk az öröklött sors tekintetében. Akár tetszik, akár nem, a kritikus tömeg még nem állt össze, mert ha összeállt volna, nem lenne ennyi szenvedés a Földön.

De számodra, és bárki számára adott egy másik lehetőség is. "Én kaptam, de ezt így, ebben a formában nem akarom tovább adni – sem a környezetemnek, sem az utódaimnak." És ha meg van benned ez a vágy, ha valaha gondoltál már arra, hogy nem akarod örökíteni ezt azt a sorsmintát, amitől Te már nagyon régen szenvedsz, akkor számodra egy lehetőség lesz a családfelállítás módszerével dolgozni ezen. Ez egészen biztos. Mindeközben meglehet, hogy más embertársaid változtatás nélkül tovább adják, amit kaptak. Ezzel megerősítik a morfogenetikus mező adott "tartalmát". Aztán egyszer csak érkezik valaki oda is, abba a nagycsaládba, aki ráébred arra, hogy nem akarja már ezt így tovább adni. És akkor képes lesz az ő családrendjét olyan módon befolyásolni, hogy az átrendeződve egy új sors morfogenezisét fogja elindítani.

Öröklött adósságok és adottságok

És itt jön egy fontos összefüggés. Mivel minden ember valakiknek a gyermeke, az összes leszármazottja minden tapasztalása formálja a személyes sorsát. Ennek az örökségnek egy része adottságok sokasága, másik része adósságok sokasága. Mindkettő olyan alapeleme az örökölt sornak, amiről mindenki érzi a lelke mélyén, hogy kezdeni kell vele valamit. Az adottságokról kevés szó esik, pedig komoly sorsformáló ereje van annak, ha egy adottságot ki tudunk aknázni, fejleszteni tudjuk, vagy éppenséggel veszni hagyjuk. Komoly hatása van az "sajátként" meghatározott sorsunkra, ha a felmenőinktől öröklött adósságokat nem próbáljuk meg rendbe tenni, inkább tovább növeljük.

Amikor ezt tudattalanul tesszük, az örökölt sorsot gyakran még nehezebbé tesszük. Ha pusztító agressziót örököltünk, akkor még annál is reaktívabban leszünk. És úgy tűnik, pusztán csak szerencse kérdése, hogy megáll-e ez a hömpölygő ár, vagy még nagyobb pusztítást végez azon embertársaink lelkében, akikhez egyébként a legmélyebben kötődünk. Te rábíznád ezt a vak szerencsére?

Rendszerszemlélet

Amikor egy témahozó egy életét megkeserítő problémával jelentkezik családfelállításra, a módszer a témahozót belehelyezi az őt körül vevők rendszerébe. És úgy keresi meg, hogy mi a probléma valódi gyökere. Mondok erre egy példát:

Egy fiatal hölgy azzal a témával érkezett, hogy rendre számára destruáló párkapcsolatokat alakít ki. Ez nagyon frusztráló számára, és szeretne ezen a tendencián változtatni. Olyan párkapcsolatra vágyik, amely egyenrangú, és mindkettőjük számára építő jellegű. A példában a megoldás a származási családban volt. A kis hölgy ugyanis minden kapcsolati kísérletét az motiválta, hogy leválhasson az édesanyjáról.

A családállítás módszere tehát mindig rendszerben dolgozik. És mindig azt tárja fel, ami az emberek között hat. Képes formát adni mindannak, ami örökségként alakítja a sorsodat, amit most élsz. Tudatossá tudja tenni, amit tudattalanul működtetsz az életedben, és szenvedést okoz számodra. Csak a szenvedést érzékeled, valami nagyon rossz, semmi sem működik igazán, el vagy veszve, és már annyi mindent megpróbáltál, de nem segített?

Ideje utána nézni, hogy milyen – egyelőre még nem feltárt – sorshatások működnek az életedben!

A mágikus kényszer

Az örökölt adottságok és adósságok között olyan összefüggés van, melyet most tudatosíthatsz magadban. Egy adottság kibontakoztatása a Te személyes életedben mindig akadályokba ütközik, ha a tudatod nagy része mágikus kényszer hatására folyamatosan azzal van elfoglalva, hogy az örökölt adósságot kiegyenlítse. A kiegyenlítés a lélek igénye, és ezt nem lehet megszüntetni. Ha rendet akarsz tenni a származási családod területén, akkor számot kell vetned arról, hogy melyik az az adósság, amit valamelyik felmenőd hozott létre, és nem a Te személyes sarad. Tehát vissza kell adni a felelősséget, amit Te cipelsz ma valaki felmenőd helyett, aki lehet, hogy már nem is él. Hát igen. Viszont a lelki lenyomata annak, amikor valamilyen hiányt teremtünk, amit nem töltünk ki, nem egyengetünk el a magunk dolgában, az a halál után is megmarad a közös tudatban, mely elemi erővel fejti ki negatív hatását egy olyan kis közösségben, mint a család, és tovább írja a leszármazottak "rossz" sorsát. (Persze, közben a jót is írjuk. De az nem arra való, hogy kompenzáljuk a "rosszat".)

Jó! De mit jelent a mágikus gondolkodás?

"S hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én..." (Radnóti Miklós: Nem tudhatom)

A kiegyenlítés nem azt jelenti, hogy mindennek Te fizeted az árát, mert ez is a mágikus gondolkodás sajátja, és kényszerként van jelen. A tudatos kiegyenlítés azt jelenti, hogy meghagyod a felelősséget annak, akire tartozik, Te szabad vagy, és azt csinálsz a továbbiakban, amit csak akarsz. Majd meglátod, hogy milyen megkönnyebbüléssel jár az adósság visszaküldése annak, aki létrehozta! Nem csak Te fogsz megkönnyebbülni lelkileg, hanem az a személy is, aki visszaveszi a felelősséget. Mert ebben az elfogadásban hatalmas életerő lakozik.

Ez az adósság tehát lelki adósságként értendő. És ide tartozik az is, hogy ha egy gyerek apja elherdálta a családi vagyont, és úgy halt meg, hogy rengeteg adósságot hagyott az utódaira, akkor nem csak anyagi természetű terhet hagyott hátra, hanem lelki természetűt is. Ami vagy úgy fog megjelenni a leszármazottak életében, hogy ők is rendre adósságokat csináljak majd, vagy éppen attól való félelmükben, hogy nehogy így tegyenek, rendkívül rossz lesz a viszonyuk a pénz egészséges áramoltatásához. Mondjuk indokolatlanul zsugorivá válnak, és így nyomorgatják magukat és családjukat. Vagy a szeretetet pénzre akarják váltani. Vagy. Egész életüket szegénységtudattal élik le, miközben – és itt jön be a tehetség, adottság, mint elherdált örökség a képbe – rendre elmennek a lehetőségek mellett. Mindent is lekésnek, ami mozgásba hozhatná őket…stb.

A gyermek mágikus hite

Ezen a ponton szeretnék kitérni arra, hogy a közhiedelem szerint a gyermek dolga a szülő megjavítása. Kiigazítani azt, amit a szülő elrontott. Bizonyos életszakaszokban a gyermek mágikus hiedelme az, hogy minden rosszért, ami a szüleivel történik, ő a felelős. Ha a szülő ebben a mágikus hitben megtartja a gyermekét – mondjuk ráutaló magatartással, és egyáltalán: van benne egy ki nem mondott érzés, hogy a gyermeke miatt nem tud az lenni, aki lenni szeretne, akkor ezt a korai világlátást megkövesíti, és a gyermeke nem fogja tudni kinőni ezt az elképzelést. Ezért, akár az egész életét fel fogja áldozni, hogy a szülőjét szolgálja, őt kompenzálja…stb. Most, ezt olvasva, lehet, hogy dühös lettél… Ez rendben van. Meg az is, hogy a düh miatt majd marni fogod magad… Ez is rendben van. Csak az a kérdés, hogy ezen nehéz érzések mellett van-e még annyi lelkierőd, hogy egyáltalán elhidd, hogy ebből a libikókából ki lehet szállni?

Sajnos az nem fog rajtad segíteni, ha megmagyarázod magadnak, hogy szegény szülőm mit is tehetne másképp, hiszen ő is ezt kapta a szüleitől. Ugyanazokat a mintákat, örökséget… A közös sors ismerete nem arra való, hogy felmentsük a legkedvesebbeket, hanem arra, hogy bizonyos irányadó mértékek szerint rendet tegyünk a saját portánkon! És végre egyszer valaki élje már a saját életét ebben a családban! Vajon Te leszel az a valaki?

Ez nem az a helyzet, melyet a jogrend követ: ha nem fogadod el az örökséget, akkor mentesülsz az adósságok alól is! Nem, nem!!! Meg kell tapasztalnod, hogy a szülő-gyermek viszonyban a szülő mindent oda KELL adjon a gyermekének, a gyermeknek pedig mindent EL KELL fogadnia. Jót és rosszat is. Ez azonban nem vonatkozik a felelősség kérdésére. A szülő-gyermek viszonyban minden felelősség a szülőé. És amikor ezt a szülői felelősséget rá akarja a szülő tolni a gyermekére, akkor azt már nem kellene elfogadni. De a gyerek nincs ebben a helyzetben akkor, és ott. Hiszen ő a kicsi. Ki van szolgáltatva minden tekintetben a szüleinek. Ezért azt is magára veszi.

Az ebből épülő nehéz sors viszont rendezhető. És ettől nagyszerű a családállítás módszere!

Miért vannak ezek a mágikus, gyakran félbetört mondatok, amiket használunk az ülés során? Mire valók?

Az örökölt sors akkor él el bennünket, amikor még csak pár sejtünk van. A helytelen kapcsolódások akkor érnek el bennünket, amikor még mágikus-mitikus elképzelésünk van a világ működéséről. Amikor a tudatban minden, ami történik, most van, és nem értelmezhető az "elmúlt", vagy a "majd lesz". Csak két időlátás létezik: a most és a soha. És ami most nincs, az soha nem lesz. Gyerekenként változó életidőig tart ez a szakasz. (És ha most megfigyeled magad, hány dologról gondolkozol ugyanígy- felnőttként?)

De ami nekünk most a lényeg, hogy azok a hatások, amelyek a korai emberi kapcsolatokban érnek el bennünket, csak akkor befolyásolhatóak kedvezően, ha visszamegyünk erre a tudati szintre. Ez a magyarázat arra, hogy miért nem jár a lélek gyógyulásával, ha racionalizáljuk a szüleink magatartását, viszonyát hozzánk? Mert ezzel nem a megértéshez jutunk el, hanem csak a felmentésükhöz. Amivel lényegében konzerválni fogjuk a lélek számára megbetegítő állapotot, és nem jutunk el a megkönnyebbülésig. Ha valóban meg akarod érteni, hogy mi hat a családodban, akkor át kell élned újra azt a helyzetet, ahol Te vagy a "kicsi" és a szülő a nagy. Ez egy mély, emocionális átélés lesz, és nem csak egy beszélgetés arról, hogy milyen vacak az élet.

Ebben a mágikus állapotban olyan egyszerű közlésekkel segítjük a családrend felépülését, melyeket sosem tudna kimondani egy kiszolgáltatott kisgyermek. Pláne egy magzat, akinek még nincs is mivel beszélni… A hatást nem lehet leírni, mert azt a hatást át kell élni ahhoz, hogy hasson. Erre valók a mágikus mondatok. Amikor a szülő végre azt tudja mondani: "majd én elintézem", akkor a gyermek lehet végre kicsi, és lehet végre felelősség nélküli.

Az idő a családállításban

A családállításban minden most történik. A múlt és a jövő is most történik. Ezért nem számít, hogy hány naptári évvel előbb történt ez, vagy az. Minden a mostban történik. És persze Te is fogod érezni, hogy "most, vagy soha"!

A származási család meghatározza az örökölt sorsminta miatt az alapsorsunkat. És ez az alapsors keveredik aztán tanult mintákkal és saját tapasztalásokkal. Hatással lesz a többi emberi kapcsolatunkra, más élőlényekkel való viszonyukra. Megfigyelések alapján még a hitvilágunkat, vallási magatartásunkat és Istenképünket is befolyásolja. A korai tanult minták bensővé válnak, és aztán teljesen át tudják venni az irányítást az életünk felett. Pontosan olyan erővel hatnak, mint az örökölt minták, ezért úgy is kell velük dolgozni.

Honnan "tudja" egy számomra idegen ember, hogy az én szülöm/párom/gyermekem mit érez?

A morfogenetikus mező közös emlékezete révén. Nem tudja, hogy mit kell érezni, hanem az ülés misztikája nyitja meg a közös emlékezetet az ő számára. Nagyon fontos a szándék, amivel a csoportos állításban a segítő jelen van. Az én segítőim például önkéntes szolgálatot vállalnak. A szabad idejükből egy részt tudatosan arra tesznek fel, hogy a témahozó dolgában segítséget nyújtsanak. A szolgálat alatt megnyitják a szívüket, és befogadják azokat az érzéseket is, amelyek tőlük egyébként teljesen idegenek. Megjelenítik. Ha kell sírnak, ha kell szeretnek, megengedőek, vagy elutasítóak – mindent elfogadva szolgálnak- a témahozó helyett.  Az ülés vezetője koordinálja a történéseket. Összpontosít, és arra figyel, hogy mi az, ami hat a rendszerben? És mi az, ami hiányzik, mi az, ami sok… stb.

Határok között

És amit most írok, már a személyes beállítottságom témaköréhez tartozik. A klasszikus családfelállítás szemléletével dolgozom, melyben az egyén problémájára a személyes családrendjében keresem a megoldást. A klasszikus családfelállítás a "csoportkarmával" foglalkozik, és csakis azon belül az egyéni karmával. Így, ha hozzám jössz családfelállításra, biztos, hogy előző életeiddel nem fogunk dolgozni. A családfelállítás Bert Hellinger -i filozófiája szerint minden emberi megélés a végső pillanatban visszatér a közös tudatba, ilyen módon nem tekinthető a továbbiakban személyesnek. Ennek függvényében a mostani életünkben nem a személyes inkarnálódás okán hat ránk a múlt, hanem a fent leírt örökség révén. És én ezt a látásmódot tartom irányadó mértéknek mint a munkám, mint pedig a személyes életem területén.

Mire van szükség ahhoz, hogy egy családfelállítás sikeres legyen?

Kellő személyes motivációra. Belső indíttatásra, ami kellően motivál téged arra, hogy a most ható helyzeten változtass. Ha eddig úgy változtattál, hogy az számodra sehogyan sem volt "a jó megoldás", most lehetőséged van annál is többet elérni: a történetedben a lehetséges legtöbb résztvevő számára hozhatsz enyhülést, megnyugvást, megbékélést és erőt nyertek mindannyian a továbbiakhoz.

Milyen témákkal tudunk dolgozni?

A családfelállítás módszerével minden olyan kritikus élethelyzetben tudunk megoldást találni, amelyet egy ember az élete során megélhet. Szülő-gyermek viszony, gyermek-szülő viszony, párkapcsolat, válás, mozaikcsaládok, munkahelyi-, és egyéb közösségi kapcsolatok. Fogantatás, szülés, születés és halál – gyászfeldolgozás; tartós sikertelenség, útkeresés, súlyos betegség, nehezített gyógyulás.

Hol tartjuk az ülést?

Jelenleg Pomázon, (2013 Pest megye) havonta egy hétköznap este. Az ülés során egy témát dolgozunk fel. A program este 6 után kezdődik, és 9 óráig befejezzük mindennel együtt.

Mennyibe kerül?

Az állítás díja 30 ezer forint.

Hogyan lehet jelentkezni?

Témahozóként fontos lehet számodra, hogy a helyed az adott alkalomra biztosított legyen. Nekem pedig fontos, hogy biztosan ott legyél, mert a segítői csapatot csak így tudom jó szívvel arra kérni, hogy azon az estén jöjjenek el segíteni. Csak érted fognak dolgozni! Ezért a helyedet előre kell kifizetni. További részletek privátban. Előzetes jelentkezés pedig Messengeren, illetve telefonon történik. Ha Messengeren írsz, a telefonszámodat mindenképp add meg ott. Köszönöm.

Várlak szeretettel!

Béres Andrea

06203205285


CSALÁDI MŰHELY 
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el